Mozgástartomány térdsérülés után: miért a nyújtás az első?

A térdnek két fő mozgásiránya van: a nyújtás (extenzió) és a hajlítás (flexió). Sérülés vagy műtét után mindkettő beszűkülhet, és a legtöbb ember a hajlítást hiányolja jobban: nehéz lépcsőn járni, leguggolni, biciklizni. A rehabilitációban mégis rendszerint a teljes nyújtás visszanyerése kerül előre. Ennek jó oka van.

Miért ilyen fontos a nyújtás?

Járás közben a térd minden lépésnél majdnem teljesen kinyúlik, amikor a sarok talajt ér. Ha ez néhány fokkal sem megy, a járás megváltozik: a test sántítással, csípő- és bokakompenzációval pótolja a hiányt. Ez hosszú távon a combizom gyengüléséhez, a térdkalács mögötti terület túlterheléséhez és tartós panaszokhoz vezethet.

A nyújtáshiány ráadásul hajlamos „berögzülni”. Ha a térd hetekig hajlított helyzetben pihen (párnával a térd alatt, mert úgy kényelmes), a hátsó tok és a lágyrészek alkalmazkodnak ehhez, és később sokkal nehezebb visszanyerni a teljes nyújtást. Ezért mondják sok rehabilitációs tervben, hogy az első hetek egyik legfontosabb célja a teljes nyújtás.

A duzzanat és a „kikapcsolt” combizom

Az ízületi folyadékgyülem nemcsak kényelmetlen, hanem reflexesen gátolja a négyfejű combizom működését is. Ezt a szakirodalom artrogén izomgátlásnak nevezi. Gyakorlatban így néz ki: a sérült megpróbálja megfeszíteni a combját, de a térdkalács alig mozdul, és a térd nem nyúlik ki teljesen. Minél nagyobb a duzzanat, annál erősebb a gátlás.

Emiatt a mozgástartomány fázisában a duzzanat követése is fontos. A gyógytornászok gyakran egy egyszerű „simítópróbát” használnak: a térdkalács belső oldalán alulról felfelé, majd a külső oldalon felülről lefelé simítanak, és figyelik, visszatér-e a folyadék. Neked elég annyi, hogy naponta ugyanabban a helyzetben megnézed és összehasonlítod a két térdet. Ha egy gyakorlatsor után a duzzanat láthatóan nő, az túl sok volt.

Gyakorlatok, amelyeket gyakran használnak

Az alábbiak általános példák. Hogy neked melyik való, és milyen műtét vagy sérülés után mikor kezdhető, azt a kezelőorvos vagy a gyógytornász dönti el.

A nyújtásért:

• Sarok alá tett törülköző: hanyatt fekve a sarkat feltámasztod, a térd alatt semmi nincs, a gravitáció lassan nyújtja az ízületet. Néhány perc, napi többször.
• Combizom-feszítés egyenes térddel: a térdet a talajba nyomod, a térdkalács felfelé húzódik. Az izom „visszakapcsolását” segíti.
• Hason fekve lelógó lábszár: az ágy szélén túl lógó lábszár súlya nyújt. Erősebb inger, ezért óvatosan.

A hajlításért:

• Sarokcsúsztatás: hanyatt fekve a sarkat a fenék felé csúsztatod, majd vissza.
• Ülve hajlítás a másik láb segítségével: az ép láb finoman rásegít.
• Szobakerékpár: először csak ingázás előre-hátra, később teljes körök, ellenállás nélkül.

Mennyi fájdalom elfogadható?

A mozgástartomány visszanyerése néha kellemetlen, és ez rendben van. Feszülés, enyhe, a gyakorlat után gyorsan múló fájdalom belefér. Az éles, szúró fájdalom, illetve a gyakorlat után órákig tartó, másnapra rosszabbodó fájdalom és duzzanat viszont azt jelzi, hogy túl erős volt a terhelés. Nem az számít, hogy egy-egy alkalommal mennyit sikerül „kipréselni”, hanem az, hogy hétről hétre javuljon a tartomány.

Mikor léphetsz tovább?

Az erősítő szakasz kezdetét nem egy fokszám jelzi, hanem az, hogy a térd nyugodt: a duzzanat kicsi és stabil, a nyújtás (közel) teljes, a hajlítás elegendő a mindennapi mozgásokhoz, és a járás sántítás nélküli. Innen jöhet a fokozatos erősítés.

Röviden

Térdsérülés után a teljes nyújtás az első prioritás, mert enélkül a járás és a combizom működése is sérül. Kövesd a duzzanatot, kerüld a térd alá tett párnát, és ne erőből tágítsd a mozgást. A cél a hétről hétre látható javulás.