Bokarándulás: mikor kell röntgen? Az ottawai bokaszabály érthetően

A bokarándulás a szabadidősport egyik leggyakoribb sérülése: egy rossz érkezés a kosárpalánk alatt, egy gyökér az erdei futóúton, egy lelépés a járdaszegélyről. A boka kifordul, éles fájdalom, néhány perc múlva duzzanat. Az első kérdés szinte mindig ugyanaz: eltört valami, vagy „csak” szalag?

Miért nem kap mindenki röntgent?

A sürgősségi osztályokon évtizedekig szinte minden bokasérülést megröntgeneztek, holott a felvételek nagy részén nem látszott törés. A kanadai Ottawában Ian Stiell és munkatársai az 1990-es évek elején kidolgoztak egy egyszerű vizsgálati szabályt, amely nagy biztonsággal kiszűri azokat, akiknél a törés valószínűsége nagyon kicsi. A szabályt azóta sok országban vizsgálták, és a törések kizárásában igen megbízhatónak bizonyult. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem téved, hanem azt, hogy aki a szabály szerint „negatív”, annál a jelentős törés ritka.

Mit vizsgál a szabály?

A szabály két területet néz: a bokát és a lábközép tájékát. Röntgen akkor javasolt, ha a sérült területen fájdalom van, és a következők közül legalább egy teljesül.

Boka:

• nyomásérzékenység a külső bokacsont hátsó szélén vagy csúcsán (az alsó kb. 6 centiméteren),
• nyomásérzékenység a belső bokacsont hátsó szélén vagy csúcsán (szintén az alsó kb. 6 centiméteren),
• a sérült közvetlenül a baleset után és a vizsgálatkor sem tud négy lépést megtenni (sántítva is számít, ha megteszi).

Lábközép:

• nyomásérzékenység az ötödik lábközépcsont tövénél, a lábfej külső szélének közepén,
• nyomásérzékenység a sajkacsontnál, a lábfej belső oldalán,
• a négy lépés itt is nem megy.

Fontos részlet, hogy a szabály a csontos pontok nyomásérzékenységét vizsgálja, nem a duzzadt lágyrészekét. Egy rándulás után a külső boka előtti és alatti terület szinte mindig fáj, mert ott futnak a leggyakrabban sérülő szalagok.

Használhatom otthon?

Óvatosan. A szabályt orvosi vizsgálatra fejlesztették, a nyomáspontok megtalálása gyakorlatot kíván, és az eredményt az orvos más jelekkel együtt értékeli. Arra viszont jó, hogy értsd, mit fog nézni a vizsgáló, és hogy ne hessegesd el a figyelmeztető jeleket. Ha a fenti pontok bármelyike igaz rád, kérj orvosi vizsgálatot, és ne várd meg, hogy „holnapra jobb lesz”.

A szabályt bizonyos helyzetekben nem használják önmagában: gyerekeknél (itt külön vizsgálták), kábult vagy ittas sérültnél, több sérülés esetén, csökkent érzésű végtagnál, illetve ha a sérülés napok óta fennáll.

Ha nincs törés: a szalag is sérülés

A bokarándulás után a szalagsérülést hajlamosak vagyunk legyinteni. Pedig a rosszul rehabilitált rándulás után gyakori az ismétlődés és a tartós instabilitás érzése. A szalagsérüléseket rendszerint három fokozatba sorolják, a megnyúlástól a részleges szakadáson át a teljes szakadásig. A besorolás és a teendők meghatározása orvosi feladat.

A jó hír, hogy a boka nagyon jól reagál a fokozatos terhelésre. Az első napok után a cél a normális járás, utána a teljes mozgástartomány, majd az egyensúly- és erőgyakorlatok: egylábas állás, eleinte stabil talajon, később instabil felületen is. A sportba való visszatérés előtt a szökdelések és irányváltások jönnek. Ezek mind a fázislétra későbbi fokai.

A „magas” bokasérülés

Külön figyelmet érdemel, ha a fájdalom nem a külső boka körül, hanem feljebb, a sípcsont és a szárkapocscsont közötti kötőszöveti kapcsolatnál a legerősebb. Ez az úgynevezett syndesmosis-sérülés, ami lassabban gyógyul, és más ellátást igényelhet. Ha a lábszár alsó részének összenyomása vagy a lábfej kifelé forgatása feljebb fáj, mondd el a vizsgálónak.

Röviden

A legtöbb bokarándulás szalagsérülés. Az ottawai szabály segít eldönteni, kinek kell röntgen: a csontos pontok nyomásérzékenysége és a négy lépés képessége a kulcs. Ha bármelyik jel pozitív, orvosi vizsgálat kell. Ha nincs törés, akkor is érdemes komolyan venni a rehabilitációt, mert a felületesen kezelt rándulás szeret visszatérni.